Az óra előkészületei, avagy lovardai etikett

 

Ezzel a cikkel azoknak a szülőknek szeretnénk segíteni, akik nem értenek a lovakhoz, de gyermeküket megfelelően fel szeretnék készíteni az első lovaglóórájára.

 

  1. Megfelelő ruházat:
    Lovagláshoz gyerkőcünk mindenképpen passzos, kényelmes nadrágot vegyen fel, amiben tud mozogni (lovaglónadrág, pamut cicanadrág, nagyobbaknak futónadrág, esetleg testhezálló melegítő). Az, hogy mit vesz felülre végülis mindegy, de ne legyen buggyos vagy nagyon nagy hiszen ebben az oktató nem látja rendesen a lovas felsőtestét, nem tudja korrigálni a tartásbeli hibákat. Cipőnek viselhet edzőcipőt lábszárvédővel, lovaglóbakancsot, gumicsizmát. Én azért ajánlom a lovaglóbakancsot vagy lovaglócsizmát, mert erre a célra tökéletesen megfelel, ráadásul védi a lábat, ha esetleg a ló rálép. Mindig ügyeljünk a cipő méretére: ne szorítson, ne lötyögjön, csúszkáljon lovaglás közben!  Lehetőleg kerüljük azokat a lábbeliket, amelyeknek nincs egy kicsi sarka. Ha a gyerek hosszabb ideig tartózkodik a lovardában (gondolok itt elsősorban a lovastáborokra) viselhet egyéb sport vagy tornacipőt is, esetleg szandált. A lovardában NEM hordható lábbelik közül is kiemelném a papucsot, hiszen csúszkál a talajon és a lábon egyaránt, a lábat nem védi eléggé. Tehát a strandpapucsot hagyjuk meg más programokra.
  2. Védőfelszerelések:
    Egy egy esés alkalmával nagy hasznát vehetjük a kobaknak (kifejezetten lovaglásra tervezett bukósisak),  emellett pedig szinte alapvető felszerelés és a versenyeken is kötelező, ezért nálunk is viselni kell. A gerincvédő illetve védőmellény is hasznos lehet, de nem mindig ajánlott. Ha a lovas nem tud benne megfelelően mozogni a lovon, szorít vagy túl nagy, többet árt mint használ. Az általában korcsolyázáshoz gyártott térd, csukló és könyökvédőket messziről kerüljük ha lovaglásról van szó! Akadályozzák a lovast a lónak való segítségadásban, a megfelelő szártartásban és a térdvédő azt sem engedi hogy kellőképpen odaszorítsa a lábát a ló oldalához, ami nagyon balesetveszélyes lehet!
  3. Viselkedés a lovardában (nem csak gyerekeknek)
    A lovardában kerüljük a kiabálást, (gyerekek) rohangálást, hangos játékokat valamint a lovak körül a hirtelen mozdulatokat! Ha az autóval leparkolunk az istálló környékén, ne vegyük hangosra a rádiót, ne dudáljunk és próbáljuk megelőzni azt is, hogy a kocsi riasztója megszólaljon! A telefonálást próbáljuk a minimálisra szorítani. Ne feledjük, a lovarda a ló otthona, itt nekünk kell rá tekintettel lennünk. Az istállóba ne járkáljunk be feleslegesen (nálunk etetésnél ez tilos), a karámokba pedig egyátalán!
    A lovat bántani, oktatónak visszaszólni tilos (kérdezni természetesen lehet). Ez ugye a lovasokra értendő. A szülő ne szóljon bele az oktatásba, gyermekét a pályán kívülről nézze! Mellőzze a lovassal való beszélgetést a lovaglóóra közben! A pályára -amelyen éppen lovagolnak- bemenni szigorúan tilos, csak akkor lehetséges, ha az oktató vagy a lovas kéri. A nagyon kicsi gyerekekre folyamatosan figyeljünk, csecsemőt pedig  -az ő érdekében- lehetőleg ne hozzunk magunkkal.

 

A lovardai szabályokat tartsuk be, hiszen ezzel lónak és lovasnak, oktatónak és szülőnek egyaránt megykönyíttjük a közös munkáját!